Nem tudom, csak szeretem. Nem tehetek róla, hogy valakit hamarabb és jobban megszeretek, mint másokat. Úgy magyaráz, olyan vidáman, telitöltötték élettel. Szereti, ha hallgatják, szereti, ha ott vagyok. Rövid ujjú pólót visel, feszül a nagy testén, és mutatja a karját, a balt, amelyiket begipszelték. Elesett, tiszta véraláfutás a teste, főleg a keze. Száraz a bőre. […] Tovább

Ég a szeme. Úgy, mint a vallási fanatikusoké, az őrülteké, a megőrülni készülőké, azoké, akiknek egy ügyük van, de nagyon, amiért mindent megtesznek. Nagy az a szem, tüzes, betegesen akar valamit. Elbizonytalanodok. Csuknám már az ajtót, és mennék, de mégsem tudom, mit tegyek. „Maradjak?”, kérdezem. Vállat von, „ha akar”, mondja. Leülök. Nézem. Várom. Megindul. Nincs […] Tovább

Az első alkalommal történt, hogy az egyik szobába belépve megláttam egy embert. Tea volt nálam, megkérdeztem, kér-e, ő nemet intett. Megláttam az arcát. Nem a ráncait vagy a sárgásbarna bőrét, hanem őt. Segíteni szerettem volna, vagy csak beszélni vele, mert kíváncsi voltam rá, de nem volt rám szüksége. Apámra emlékeztetett. Nem tudtam elfelejteni. Másnap és […] Tovább

Rájöttem, hogy rettegek a haláltól. Baromira nem akarok meghalni, pedig lehet, hogy holnap megtörténik. Vagy most. Vagy holnapután. Mennyi lehet még hátra? Mit tudok még tenni? Lesz időm felnevelni a gyerekemet? Tudok még életet adni, tudok még írni, tudok még élni? Nem akarok foglalkozni ezzel, hagyjuk a témát. De állandóan itt van. Itt van velem […] Tovább